Papp Sándor Zsigmond: Papfojtó és menüett

Tavaly nyáron Duska kapott a születésnapjára egy pianínót, családi összefogással. Egy kicsit tartottam attól, hogy a csendre és békességre igencsak érzékeny szomszédok mit szólnak hozzá, ugyanis a hangszer teltsége, fémes zengése inkább családi házhoz, tágas szalonokhoz passzol, hogy úgy mondjam, nem panel-kompatibilis. Amíg Johann Krieger, a XVII. század derekán született komponista melankolikus, szívet megdolgoztató Menüettjét játssza, addig nincs ember, aki felbőszülne, ám amikor elkezd erre improvizálni, különféle hangfekvésekkel és ritmusokkal kísérletezni, mintha csak Charlie Parker vagy Miles Davis szelleme ülne kivételesen a zongorához, akkor ahhoz türelem kell. Mert hol sikerül, hol nem. Hol fülbemászóan dallamos, hol összetett és áradóan hömpölygő, rejtett és bonyolult szólamokkal, hol meg szétspriccel, mint a higany.

(Szép Szó)