Gerevich András: Szerelem

Voltam már férfibe és nőbe is szerelmes.Képzeletemben gyakran nemtelen, ami szép:a bőr érintése vagy a simogató tekintet –a valóságban mégis formát ölt a nem.Sokféle, és mindig más vágyában önmaga:az anyajegy a hónaljában, karján a heg,combján erek térképe, vállán szeplő-eső,és a csipás ránc a szeme mosolyában.Vonz, akár maszkulin, akár feminin:látom a férfiakból sugárzó nőiséget,és nőkben a domináns férfi vonást,vagy amit annak vélsz, annak titulálsz.Határokat húzol, de elmosódnak,a testek új formát, új arcot öltenek.A fantáziám is átlép sokféle határt,vágy és ráció változó arányban vegyül,hiába a forgatókönyv, a leosztott szerepek.Testünk összeér, vágyaink átalakulnakés elkeverednek, egymásba fonódunk,közös lesz az íz, és csak a mienk,arcodon, nyakadon, melleden kóstolom.Majd a sötétben, féléberen, kíváncsian várom,vajon álmomban férfi vagy nő leszel?