Zárójel

Ez az írás nem készült volna el, ha Nemcsák Károlyt épp nem most tüntetik ki Kossuth-díjjal. A József Attila Színház igazgatója régóta esélyese az elismerésnek és most meg is kapta. A döntésben tehát semmiféle meglepetés nincs, mint ahogy a sorozatokból is ismert színész a kormánypárti szimpátiáját sem titkolja. Részt vesz nagygyűléseken, megjelenik a miniszterelnök évértékelőjén, ezt fel is vállalja őszintén, mondhatni önazonosan. Ez szíve joga, nem is lehet érte megszólni. Ám néhány napja megjelent egy felvétel egy kampányfellépéséről. A videóban a partnere, a Fidesz egyik képviselője, aki arról beszél a paródiában, hogy a településen mindent ő építtetett, ha ő nem lenne, akkor bizony nem lettek volna beruházások a faluban. Ehhez pedig a most már Kossuth-díjas Nemcsák Károly mint partner statisztál és végszavaz. A jelenet az Indul a bakterház egy parafrázisa szeretne lenni. A képviselő, aki most is indul a választásokon a baktert játssza, Nemcsák pedig a Patást. Hát nem tudom, hogy ki volt az ötletgazda, látta-e ezt egy rendező, ki írta a szöveget, mindenesetre szakmailag rendkívül kínosnak mondható. A színész, színigazgató teljes lendülettel próbálja menteni, amit lehet, de ebből következően bántóan túljátssza a figurát és nem jut más szerep neki, mint helyzetbe hozni a partnert, aki egyébként színészként nem is teljesen tehetségtelen. Mindezek után szombat délelőtt Nemcsák Károly mosolyogva átvette a Kossuth-díjat a miniszterelnöktől. Lehet, hogy az előbb emlegetett szereplését már el is felejtette, legfeljebb egy kötelezően vállalt mulatságos közjátékként gondol rá. A szereplése azonban, azok számára, akik látták ezt a felvételt, minimum kellemetlen zárójelbe teszik az ünneplést. Akik mégis ünnepelni szeretnék, azoknak a Radnóti Színház Taub János által rendezett A hetvenkedő katona felvételét ajánlom, vagy a Szomszédok valamelyik epizódját. Én is inkább ezeket nézem újra.