Purosz Leonidasz: Árnyék

Ki van kötve, mondják, ne félj tőle,dehogy félek, inkább fergetegesdobszólót játszom a pocikáján,kajla öreg kutya vagy te, Shadow,erre az utolsó hétre vágytam,elvonulni, berendezkedni egyhat négyzetméteres vityillóbanbarátok és áramforrás nélkül,megtáncoltatom a hullámokat,mezítláb tapicskolok a koszban,kézzel mosok, azt felelem, writer,életemben először nem azt, hogyjournalist, editor, copywriter,nem nézek tükörbe napokon át,focizni és kő-papír-ollóznitanítom a helyi gyerekeket,szállásadóm néma feleségeminden alkalommal rám nevet, haderűs verset írok a füzetbe,van már kedvenc éttermem és kocsmám,mindkettőben spanglival kínálnak,halálbüntetés jár érte, viszonttíz dollár a rendőr, magyarázzák,rendes srácok, kilóra megvettek,közöttük is van, aki utazott,dzsigoló volt, mesélik, Dubajban,nem is kellett neki férfiakkal,csakis fiatal csajokkal, persze,három öccse van a főszakácsnak,jól elvannak négyen egy szobában,nekem is három van, lepacsizunk,félmeztelenül heverek, tudom,nem adhatok hálót, csak egymegalázóan nagy borravalót,ha már ilyen friss a calamari,nem kérhetem meg a háziakat,oldozzák el Shadow-t, állatkínzás,semmi mozgástere nincs szegénynek,építettek nekem angol vécét,jogomban és lehetőségembenáll, hogy otthon érezzem magamat,milyen kár, hogy máris el kell menni,halkan öklendezem, Shadow ugat,azt sem tudom, milyen fajta vagy te,haza kell, mert haza lehet menni,nem tudhatom, milyen idekötve,talán nem vagy te sem boldogtalan.